2007. június 27., szerda

A Damfír

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.



(A képeken Alucard, a Castlevania damfírja és Iason az Inamorati főhőse.)


A damfír (úgy is ismert, mint dhampir, dhamphir vagy dhampyr esetleg danpeal, vagy danpilia) egy legendabeli teremtmény. A damfír félig vámpír, félig ember, általában rendelkezik különleges képességekkel és külseje lenyűgöző szépségű.

Tartalomjegyzék
1 A cigány mitológia
2 Damfírok a kultúrában
2.1 Anime és manga
2.1.1 D, a vámpírvadász
2.2 Számítógépes játékok
2.2.1 BloodRayne
2.2.2 Castlevania
2.3 Film
2.3.1 BloodRayne
2.3.2 Penge
2.4 Irodalom
2.4.1 Inamorati
3 Források


A cigány mitológia
A cigány mitológiában mindig is helyet kapott a vámpír, mint vérivó démon. Az indiai mitológiában, amit a cigányok eredetüknél fogva nyilván ismertek, Káli alakja volt az agresszív, pusztító istené, aki megitta ellenfelei vérét, akiket legyőzött, illetve volt egy "blunta" nevű démonjuk is, aki éjszaka járt kint az utcán, és halandókat támadott meg, hogy az életük árán önmagát éltesse. A vámpír maga gyűjtőfogalom volt a cigányoknál, Örményországban pl. dakhanavarnak hívták, és azt tartották róla, hogy a keresztúton kapja el az éjjeli utazókat. De ismert volt a "mullo" nevű démon, aki ugyancsak a halálból kelt fel, és a közönséges kísértetekkel szemben fizikai teste volt, amellyel szabadon járt és elvegyülhetett az emberek között; rosszindulatú volt és sok bajt kevert.
A damfir-fogalom ugyancsak cigány specialitás, és a temetkezési szokásaikra vezethető vissza. A tradicionális cigány közösségekben, ha valaki meghal, ruháival, ékszereivel együtt temetik el. Sokszor élelmet, széket, asztalt is eltemetnek mellé, a koporsóját pedig úgy alakítják ki, mintha egy fekhely lenne, ugyanis kereszténység ide vagy oda, hittek abban, hogy az elhunytnak arra a túlvilágon szüksége lehet.
Maga a damfir is annak a szüleménye mitológiailag, hogy nem választották el élesen a halált meg az életet, vagyis annak analógiájára, hogy a halottnak szüksége lehet székre, asztalra, lábosokra a túlvilágon, azt is lehetségesnek tartották, hogy a vámpír (mint járkáló, gonosz halott) esetleg visszavágyik az életben maradt kedveséhez.
Hittek a test nélküli szellemekben is, akik visszajártak elrendezni az ügyes-bajos dolgaikat. Elképzelhetőnek tartották, hogy a vámpírrá változtatott nő vagy férfi is visszatér az özvegyéhez és a gyermekeihez. A női vámpírt nemigen lehetett megkülönböztetni egy halandó nőtől, mert ugyanúgy gondot viselt a családjára és a házára, de éjszakánként "kifárasztotta" a férjét, "elszívta belőle az életet". Ez az elképzelés élt tovább John Polidori A vámpír című elbeszélésében is, illetve feldolgozásra kerül Dracula történeben is, mely szerint Draculát a kastélyában három különböző hajszínű, szépséges vámpírnő vette körül, akik a szeretői voltak - de az oda tévedő halandó férfiakat is "kiszolgálták" szexuálisan, a vérükért/életükért cserébe.
A "vérszívó nő" mítosza mellett persze élénken élt a férfi vámpír képe is, aki az özvegyét vagy halandó kori kedvesét látogatja meg. Míg a vámpír-feleség ugyanúgy folytatta életét, ahogy addig; a vámpír-férj is együtt hált az asszonyával, amelyből születhettek gyermekek is. A fiút damfirnak, a lányt damfirézának nevezték el; és csak a modern folklórban terjedt el az a nézet, hogy a vámpír csak is fiúgyermeket képes nemzeni egy halandó nőnek.
Így maga a damfir szó egy vámpír férfi és egy cigány nő nászából fogant gyereket jelentett. [1]
Sokféle elképzelés keveredik ezen a ponton.
Van, amelyik szerint a vámpírt mindig visszahúzza a szíve az otthonához, ezért kell megölni, mert vámpírrá tenné a családját is, és persze van olyan is, hogy a vámpírt kifejezetten gonosz, túlvilági lénynek hiszik, aki csak használja egy halott ember testét, de az mindenhol "nyilvánvaló" volt, hogy vannak emberek, akiknek egy vámpír volt az apjuk.
A damfírok at származásuk különleges, túlvilági szépséggel ruházta fel, és azzal a képességgel, hogy "látja a holtakat", vagyis az apja fajtáját felismeri az emberek között. Vannak etimológiai nyomai annak, hogy a vámpír felkutatásában nem csak a "fia", hanem az "özvegye" is részt vett.

Damfírok a kultúrában
Ma egyedi és megkapó mítoszuk folytán a damfírok, hasonlóan más legendás lényhez állandó szereplői lettek a fantasztikus irodalomnak, képregényeknek és filmeknek.

Anime és manga
D, a vámpírvadász
Fő szócikk: D, a vámpírvadász
D, a vámpírvadász (吸血鬼ハンターD, Banpaiā Hantā Dī) egy japán horrortörténet címszereplője. Írója Hideyuki Kikuchi.
Az 1983-as évektől Kikuchi 17 "D" novellát írt, Yoshitaka Amano ( a Final Fantasy sorozat designerének) illusztrációival.
Az első és harmadik könyvet vették a számos országban forgalmazára kerülő anime mozik alapjául.

Számítógépes játékok
BloodRayne
Rayne, a BloodRayne játék főszereplője szintén damfír. Számtalan fivére és nővére van, (akiket le kell gyilkolnia, mivel vámpírok). A lány Kagan, a vámpírkirály gyermeke, aki megerőszakolt egy halandó nőt. Miután Rayne megszületett Kagan megölte az anyját és lemészárolta az anya családját.[2]
Később a történetet BloodRayne címen megfilmesítették 2005-ben.
Castlevania
A castlevania sorozatokból Adrian Farenheit Tepes, vagy egyszerűen csak Alucard (アルカード, Arukādo) a gyümölcse Darkula és a halandó Lisa viszonyának.

Film
BloodRayne
Lásd: http://www.imdb.com/title/tt0383222/
Penge
Első rész: Penge (Blade)1998.
Második rész 2002.
Harmadik rész: Penge- Szentháromság (Blade: Trinity) 2004.

A Penge című film és két folytatása egy modern damfir-történet, bár ez a szó konkrétan nem hangzik el benne. Amikor Penge édesanyját vámpírok támadják meg, a "vámpír-kór" a várandós nő testében változásokat idéz elő, ő maga belehal ebbe, a magzat egészségesen megszületik, és különleges képességekkel bír. Képes a fényben járni (amire a többi vámpír nem), ugyanakkor természetfeletti gyorsasággal és erővel rendelkezik; vért (is) iszik, ugyanakkor vadászik is a vámpírokra. Átmenetet képez a két faj között, és mindkettő előnyös tulajdonságait ötvözi magában. Ami klasszikusan megmaradt a damfir-legendákból: a vámpírok felismerése az emberek között.

Irodalom
Fő szócikk: Inamorati
Az Inamorati című magyar blogregény főhőse Iason. Többszörösen összetett személyiség, aki egész életében keresi a középutat a vámpírok és az emberek között. Anyja Giovanna, egy firenzei nemeshölgy, apja Dante, egy frissen átváltoztatott vámpír. Dantét a teremtője nem titkoltan azzal a céllal hozta létre, hogy amíg még képes ivari működésre, de már vámpír formájában gyermeket nemzzen a család számára, tradicionálisan egy érintetlen nőtől.
Iason damfírként a halandók és a vámpírok között áll: nem hazudhat élő embernek, ugyanakkor látja, felismeri a többi vámpírt. Képes invitáció nélkül belépni emberek lakta házba, illetve a vámpírokkal ellentétben, akik nappal tényleges holttesként "alszanak", ő megfelelően fényvédett ruhában képes járni napközben a nyílt utcán.
Különleges testi erővel, gyorsasággal, kifinomult érzékszervekkel rendelkezik, és gyűlöli apja nemzetségét. Vámpírrá válni, vámpírt teremteni, vagy halandó nőnek gyermeket nemzeni nem képes. Kétszáz éven keresztül vadászik a vámpírokra, és vérük révén a teste "konzerválódik", nem tud öregedni, megbetegedni, és a vámpírokhoz hasonlóan gyorsan gyógyul. Egyik legveszélyesebb fegyvere azonban a "damfír bűbáj", egyfajta kisugárzás, amely szimpatikusnak és vonzónak tünteti fel mások szemében; a halandók kiszolgálják, lesik minden kívánságát, a vámpíroknak meggyengül az akareterjük és koncentrációjuk vele szemben. [3]

Források
http://www.chebucto.ns.ca/~vampire/vhist.htmlhttp://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/24_szam/30.html

Nincsenek megjegyzések: